Mindig egy textil bőr ülőgarnitúrára vágytam, de soha nem adatott meg nekem, hogy meg is kapjam. Lánykoromban egy kis szobában tartózkodtam amikor hazatértem a kollégiumból, oda nem fért volna be egy ülőgarnitúra akkor sem, ha megtehettem volna azt, hogy megvásároljam. A diplomám megszerzése után aztán összeköltöztem vőlegényemmel, de annyi pénzünk sajnos nem volt, hogy külön költözzünk, így szüleivel éltünk néhány évig és egy franciaágyon aludtunk éjszakánként. Az esküvőnk után aztán szülői segítséggel hozzájutottunk saját lakásunkhoz, ahová a mai napig nem vásároltunk textil bőr ülőgarnitúrát. Ennek oka egyszerű. Először nem volt rá keretünk, aztán pedig sorba jöttek a gyerekeink és nem szerettem volna kitenni az ülőgarnitúrát a mancsos kezek támadásának. Gyermekeink most már nagyok, így bízok benne, hogy eljött az idő a textil bőr kanapé megvásárlására. Úgy gondolom, hogy még van néhány évem az unokáim megszületéséig, és biztos vagyok benne, hogy ha eljön az ideje annak, akkor már nem fog zavarni az sem, ha csokis lesz az ülőgarnitúra.